ARANYLÓ NAPRAFORGÓ ALAPÍTVÁNY

Alapítványunk legfontosabb célja óvodák, családi bölcsődék működtetése, kiemelt szintű nevelés, oktatás, az angol nyelv játékos megismertetése, valamint az anyák munkaerő piacon történő elhelyezkedése.

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 38.K.33.226/2018/17.

 

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság adr. Koruhely Péter ügyvéd (1095 Budapest Mester utca 22.) által képviseltAranyló Napraforgó Alapítvány (1147 Budapest Pósa Lajos út 61.) felperesnek, adr. Lengyel Csilla Brigitta jogtanácsos által képviseltMagyar Államkincstár (1131 Budapest, Váci út 71.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság az alperes 2018. május 17-én kelt BPM-ÁHI/2413-5/2018. sz. határozatát megsemmisíti. Az alperest új eljárásra kötelezi.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 300.000 (Háromszázezer) forint perköltséget.

A kereseti illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésének helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes a fenntartója az Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda intézménynek, amelynek országszerte több telephelye is működik.

A felperes által 2017. évben igényelt központi költségvetési támogatás igénybevétele jogosságának és felhasználásának tárgyában a 2017. január 1-től 2017. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó elszámolás ügyében az alperes 2018. május 17-én kelt BPM-ÁHI/2413-5/2018. iktatószámú határozatával a felperes 2017. évi támogatásra való jogosultságának megállapítása során a felperes által benyújtott 2017. évi elszámolás az elszámolt időszakra kiutalt támogatás és a felperest ténylegesen megillető támogatás különbözetét akként állapította meg, hogy a felperes részére a ténylegesen kiutalt támogatás és az elszámolás alapján az alperes által megállapított támogatás különbözetét 10.884.344 Ft-ban állapította meg, amely összeg után a felperest terhelő igénybevételi kamatfizetési kötelezettséget 95.280 Ft-ban állapította meg, azaz a felperes terhére összesen 10.979.624 Ft fizetési kötelezettséget írt elő.

Határozatának indokolásában hivatkozott a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (továbbiakban: köznev.tv.) 88. § (3) bekezdésére, mely szerint a központi költségvetés a nem állami szerv által fenntartott intézmény köznevelési feladatainak ellátásához költségvetési hozzájárulást biztosít, amelynek feltétele, hogy az intézmény a működési engedélyben foglaltaknak megfelelően végzi tevékenységét.

Hivatkozott továbbá a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról rendelkező 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet (továbbiakban: kormányrendelet) 37/H. §-ának (3) bekezdésére, mely szerint, ha a fenntartó székhelye év közben megváltozik, akkor a korábbi székhely szerint illetékes igazgatóság folyósítja a költségvetési támogatást december 31-ig, és a fenntartó a korábbi székhely szerint illetékes igazgatósághoz nyújtja be az elszámolását. Az új székhely szerint illetékes igazgatóság a következő költségvetési év január 1-től kezdi meg a költségvetési támogatás folyósítását a korábbi székhely szerint illetékes igazgatóság határozata alapján.

Felhívta az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (továbbiakban: Áht.) 50. § (1) bekezdését, mely szerint költségvetési támogatás abban az esetben biztosítható, ha a támogatási igény benyújtója megfelel a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményeinek, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvényben foglalt közzétételi kötelezettségének eleget tett, és jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet esetén átlátható szervezetnek minősül. Rögzítette, hogy a felperes az e feltételek megfeleléséről szóló nyilatkozatát az elszámoló adatlaphoz csatolta.

Megállapította továbbá, hogy a felperes által benyújtott elszámolásban szereplő adatokat az alábbi eltéréssel fogadta el:

Az alperes a köznevelés információs rendszerének (KIR) személyi nyilvántartásába bejelentett alkalmazottak jegyzékét megvizsgálva megállapította, hogy az nincs összhangban a felperes által az elszámolásában megadott adatokkal. Alperes több alkalmazott esetében is azt tapasztalta, hogy az érintett személy jogviszonya 2017. év közben jött létre, továbbá több alkalmazott esetében is előfordult, hogy az érintett személy nem teljes munkaidőben állt a felperes alkalmazásában. Hivatkozott a 2017. évi költségvetési törvény 2. sz. mellékletének II.1.b. alpontjára, mely akként rendelkezik, hogy a támogatás igénylése szempontjából az óvoda pedagógusok nevelő munkáját közvetlenül segítők száma a jogszabályban elismerhető létszám, de legfeljebb a ténylegesen foglalkoztatott segítők átlagos száma. A fentiekre tekintettel az óvoda pedagógusok nevelő munkáját közvetlenül segítők jogcím vonatkozásában az alperes a felperes elszámolását a határozatában foglalt eltérésekkel fogadta el. Megállapította továbbá, hogy a felperes nem számolhat el olyan segítőkkel, akik olyan intézményében vagy intézményének olyan telephelyén vannak ténylegesen alkalmazásban, amely vonatkozásában az alperes 2017. évre támogatást nem állapított meg. Hivatkozott e körben a Funny Kids Magán Óvodára.

A határozat ellen előterjesztett keresetlevelében a felperes elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan annak megváltoztatását úgy, hogy a felperes terhére 1.490.956,-Ft visszafizetési kötelezettséget állapítson meg a bíróság, perköltség igény előterjesztése mellett. Hivatkozott az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2.§ és 3. §-ában foglalt alapelvek, a jogszerűség elvének és a hivatalbóliság elvének sérelmére. Előadta, hogy az alperes a határozatát nem szakszerűen, nem a jóhiszeműség követelményeinek megfelelően hozta meg, a tényállást nem tárta fel, a megállapított tényállásból jogellenesen rossz következtetést vont le.

Rámutatott, hogy az alperes az óvodapedagógus nevelő munkáját közvetlenül segítők vonatkozásában csupán a KIR 2017. őszi kivonatát kérte be, amely önmagában nem alkalmas arra, hogy abból a teljes 2017. évre vonatkozó helyes következtetéseket lehetne levonni. Egy kivonatból a tényállás teljes felderítése nem lehetséges.

Kifogásolta, hogy az alperes a határozatában a négy órában foglalkoztatottakat létszám felettinek tekintette, a két négy órában foglalkoztatottat pedig nem fogadta el egy nyolc órás státuszúnak, úgy, hogy ezen a megállapításait nem indokolta, jogszabályi hivatkozással nem támasztotta alá. Keresetlevelében, valamint a per során előterjesztett beadványaiban részletes számításokat vezetett le arra nézve, hogy álláspontja szerint mi a támogatás számításának helyes módja, számításait, érvelését jogszabályi hivatkozásokkal is alátámasztotta. Rámutatott arra, hogy a határozat számos ellentmondást tartalmaz, az alperes által megállapított tényállás, a figyelembe vett bizonyítékok, és az azokból levont következtetések tekintetében. Amellett érvelt, hogy az alperes az általa helyesnek vélt jogértelmezést sem alkalmazza következetesen.

Az alperes védiratában felperes keresetlevelének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy az alperes jogértelmezése szerint a segítőket minden esetben a tényleges feladatellátási helyre kell bejelenteni a KIR-be, ezzel szemben a felperes kizárólag a székhelyre jelentette be őket. Hivatkozott Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló 2016. évi XC. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 2. melléklet II.1.b) pontjára, valamint a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII.28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 37/B. § (2) bekezdés ad) pontjában foglaltakra. Álláspontja szerint az alperesi hatóság az ellenőrzése során messzemenően figyelembe vette a jogszabályi előírásokat, döntését azokra alapozta, így felperes azon állítása, hogy nem a jogszabályoknak megfelelően végezte az ellenőrző tevékenységét, nem alapos. Rámutatott, hogy a határozatban alkalmazott számítási mód és a felperes által a keresetlevelében, beadványaiban bemutatott számítási mód között a különbség a hatóság és a támogatást igénybe vevő közötti eltérő jogértelmezésen alapszik.

A per során előterjesztett előkészítő iratában az alperes ismételten előadta, hogy mi a jogértelmezésének lényege, továbbá megállapította, hogy a perbeli határozat számításai pontatlanok, indokolása hiányos.

A felperes keresete az alábbiak szerint megalapozott.

A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 6. § alapján a közigazgatási perben vagy az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban a polgári perrendtartásról szóló 2017. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait kell alkalmazni, ha azt a törvény kifejezetten előírja.

A bíróság a közigazgatási perben azt vizsgálja, hogy az alperes határozata eljárási és anyagi jogi szempontból jogszerű-e. A bírósági felülvizsgálat alapját a Kp. 4. § (1) bekezdése és (3) bekezdés a) pontja jelenti. A bíróságnak a perben figyelemmel kell lenni a kereseti kérelem és a védirat kereteire, ugyanis a Kp. 2. § (4) bekezdése értelmében ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a Kp. 85. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak szerint a közigazgatási tevékenység megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján, a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta felül.

A tényállást a bíróság a peres felek jognyilatkozatai, az általuk csatolt okirati bizonyítékok, továbbá a közigazgatási iratok tartalma alapján állapította meg.

A Kp. 3. § (3) bekezdése alapján a jogvita elbírálásához szükséges tények feltárása, az alátámasztásra szolgáló adatok és bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a feleket terheli. A Pp. 265.§ (1) bekezdése értelmében pedig a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el, továbbá a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének következményeit is ez a fél viseli.

Az 1/2011. (V. 9.) KK-vélemény szerint a fél kereseti kérelmében anyagi és eljárási jogszabálysértésre hivatkozhat, és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. A bíróság elsősorban azt vizsgálja, a határozat megfelel-e az anyagi jogszabályoknak. Önmagában eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés a döntés érdemére is kihatott. Azt, hogy az eljárási jogszabálysértések az ügy érdemére kihatottak, a felperesnek kell állítania, és megfelelő módon bizonyítania, továbbá azt az eljáró bíróság a per egyéb adatai alapján értékeli és mérlegeli.

A Kp. 92. § (1) bekezdés b) pontja szerint a bíróság a közigazgatási cselekményt – a közlésére visszamenőleges hatállyal – megsemmisíti, ha a megelőző eljárás lényeges szabályainak megszegésével okozott jogsérelem a perben nem orvosolható.

A bíróság elsődlegesen kiemeli, hogy jelen peres eljárás során kizárólag arról dönthetett a kereset és a védirat keretei között, hogy az alperes a jogszabályoknak megfelelően járt-e el a felperes 2017. évi támogatásra való jogosultságának megállapításáról rendelkező határozat meghozatala során.

Az Ákr. 62. § [A tényállás tisztázása] (1) bekezdés értelmében ha a döntéshozatalhoz nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, a hatóság bizonyítási eljárást folytat le.

(2)  A hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázásáraalkalmas. Nem használható fel bizonyítékként a hatóság által, jogszabálysértéssel megszerzett bizonyíték.

(3)  A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani.

(4)  A hatóság szabadon választja meg a bizonyítás módját, és a rendelkezésre álló bizonyítékokatszabad meggyőződése szerint értékeli.

Az Ákr. 81. § [A döntés tartalma és formája] (1) bekezdése szerint a döntés tartalmazza az eljáró hatóság, az ügyfelek és az ügy azonosításához szükséges minden adatot, a rendelkező részt – a hatóság döntésével, a szakhatóság állásfoglalásával, a jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatással és a felmerült eljárási költséggel -, továbbá a megállapított tényállásra, a bizonyítékokra, a szakhatósági állásfoglalás indokolására, a mérlegelés és a döntés indokaira, valamint az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölésére is kiterjedő indokolást.

A perbeli határozat az öt oldalas rendelkező rész után az indokolásában röviden rögzíti ugyan, hogy a felperes által benyújtott elszámolásban szereplő adatokat eltérésekkel fogadja el, azonban nem állapítható meg az, hogy mi az alperes által megállapított tényállás, melyek az alperes döntésének indokai. A közel egy oldalnyi jogszabályi hivatkozást áttanulmányozva sem derül ki, hogy mely jogszabályi rendelkezések eltérő értelmezése eredményezte az eltérő támogatási összeg megállapítását.

Az alperes először a védiratában jelölt meg olyan jogszabályi hivatkozást, a Kormányrendelet 37/B. § (2) bekezdésének ad) pontját, amelynek eltérő értelmezésével indokolta a felperes és az alperes jogértelmezése között fennálló különbséget.

Az Ákr. 81. § (1) bekezdésének értelmében a hatóság döntésének indokolása tartalmazza többek közt a megállapított tényállást, a bizonyítékokat, a mérlegelésre és a döntés indokaira vonatkozó információkat, valamint a fentieket megalapozó jogszabályhelyek megjelölését.

Amint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott Kfv.III.37.191/2006/7. számú ítéletében, az indokolás alapvető célja, hogy a döntést ténybelileg és jogilag is megalapozza. Az indokolás a hatóság döntésének a magyarázata és érvelése. Szövegezésénél a közérthetőségre, egyszerűségre és mindenki által megérthető módra kell törekedni. Az indokolás célja az is, hogy informálja, tájékoztassa és meggyőzze az ügyfeleket. Az indokolás akkor jó, ha teljes körű, a döntési folyamat és eljárás minden momentumára kiterjed, és a hatóság érvelésének logikája nyomon követhető.

A közigazgatási perekben az eljáró bíróság a határozat felülvizsgálatára jogosult, nem a határozat indokolásának kiegészítésére avagy pótlására, mivel a hatóság hatáskörét nem veheti át. Nem állapíthatja meg az érdemi döntés helyességét olyan tényállás és olyan okok, illetve indokok alapján, amelyek az alperesi határozatban nem szerepelnek és nem kerültek feltárásra. (Legf. Bír. Kf.IV.27.534/1998/5.; Kfv.X.28.512/1998/7.) A határozat jogszerűségét nem lehet olyan tényre és jogszabályhelyre alapítani, ami a határozatban nem szerepel. (Legf. Bír. Kf.IV.28.810/1999/8.)

A Legfelsőbb Bíróság is kiemelte Kf.IV.37.275/2000/4. sz. ítéletében, hogy a határozat indokolásából, és nem a határozat felülvizsgálata iránt indított perbeli alperesi nyilatkozatból kell kiderülnie, illetve kellett volna kiderülnie a felperesi kérelem elutasításának indokainak.

A perbeli határozat hiányos, homályos, nem egyértelmű. Nem állapítható meg belőle, hogy az alperes eljárása során milyen bizonyítékokat vett figyelembe, milyen tényállást állapított meg. A döntésének okai, a hatóság érvelésének logikája, az eltérő jogértelmezés indokai a határozatból nem derülnek ki. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések és a szűkszavú megállapítások között a kapcsolat nem lelhető fel, alperes kísérletet sem tesz arra, hogy az összefüggésekre rámutasson. A döntésének indokául szolgáló, a Kormányrendelet 37/B. § (2) bekezdésének ad) pontjára való hivatkozás a határozatban nem jelenik meg, az alperes csak a védiratában hivatkozik rá. Perbeli előkészítő iratában maga az alperes is elismeri, hogy a határozat számításai pontatlanok, illetve indokolása hiányos.

Helyesen hivatkozott arra a felperes, hogy az eljárása során az alperes vétett a jogszerűség, a hivatalbóliság elve ellen, a tényállást nem tárta fel, az indokolási kötelezettségének nem tett eleget.

Mivel a határozat súlyos hiányosságban szenved, az alperes lényeges eljárási szabályszegéssel hozta meg határozatát, a felperes által keresetében hivatkozott anyagi jogi jogszabálysértéseket a bíróság érdemben nem vizsgálta.

Tekintettel arra, hogy az alperes olyan lényeges eljárási szabályszegéssel hozta meg határozatát, amely a perben nem volt orvosolható, a bíróság a Kp. 92. § (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel megsemmisítette, a 89. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.

Az új eljárás során az alperes köteles a tényállás teljes körű feltárására, döntését az Ákr. 81. § (1) bekezdésében foglaltak szerint megfelelően indokolnia kell, a határozatát világosan és érthetően kell megszövegeznie, az indokolásnak tartalmaznia kell a megállapított tényállást, a bizonyítékokat, a döntés indokait, valamint az azokat megalapozó jogszabályhelyek megjelölését.

A perköltség összegéről a bíróság a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a Pp. 81. § (1) és (3) bekezdései alapján rendelkezett, figyelemmel az alperes által becsatolt költségnyomtatványban foglaltakra. A perköltség összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdésének a) pontja alapján állapította meg.

Az illetékekről szóló, 1990. évi XCIII. törvény 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. §-ában meghatározott összegű kereseti illeték az alperes teljes személyes illetékmentességére figyelemmel az állam terhén marad.

Az ítélet ellen a fellebbezést a Kp. 99. § (1) bekezdése zárja ki. 

Budapest, 2019. február 20.

dr. Utassy Ilona bíró

 

 

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

3.K.33.083/2018/13.

 

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Koruhely Péter egyéni ügyvéd (1095

Budapest, Mester utca 22. 4/3.) által képviselt Aranyló Napraforgó Alapítvány (1147 Budapest, Pósa

Lajos út 61.) felperesnek, a dr. Lengyel Csilla Brigitta jogtanácsos által képviselt Magyar Államkincstár (1139 Budapest, Váci út 71.) alperes ellen közintézmény finanszírozása ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ellen indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A bíróság alperes BPM-ÁHI/736-8/2018. sz. határozatát megsemmisíti és alperest új eljárás lefolytatására kötelezi.

Az eljárás 30,000,-Ft (azaz Harmincezer forint) összegű illetékét a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A perben a bíróság a következő tényállást állapította meg:

Az alperesi hatóság hatósági ellenőrzés keretében a 2016. január 1-től 2016. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan a felperes által fenntartott köznevelési intézményben ellátott feladatok alapján elszámolt támogatás igénybevételének és felhasználásának jogszerűségére irányuló helyszíni ellenőrzést végzett 2018. január 30. és 2018. február 01. között.

A helyszíni ellenőrzéssel érintett köznevelési intézmény – a megbízólevél meghatalmazása alapján az Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda (1147 Budapest, Pósa Lajos utca 61.) és annak budapesti telephelyei: Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda, (1106 Budapest, Váltó u. 40.), Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda Kék Pingvin Óvoda (1205 Budapest, Pannónia u. 30.), és Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda Apró Talpak Magánóvoda (1048 Budapest, Megyeri út 205.) voltak. Az eljárást lefolytatását követően alperes a BPM-ÁHI/736-8/2018. sz. határozatával megállapította, hogy felperes esetében az óvodapedagógusok bértámogatása jogcímén 287.200,-Ft, az óvodapedagógusok nevelő munkáját közvetlenül segítők bértámogatása jogcímén 16.140.000,-Ft, összesen 16.427.200,-Ft visszafizetési kötelezettsége keletkezett felperesnek, továbbá a fentiek alapján felperest 431.208,-Ft igénybevételi kamatfizetési kötelezettség terheli.

A határozat rendelkező része tartalmazza azt, hogy a visszafizetési kötelezettség után az ezen határozat meghozatalát követő naptól a visszafizetés napjáig fizetendő, a jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részével megegyező mértékű (805,-Ft) igénybevételi kamat összegét is felperesnek kell meghatároznia és megfizetnie.

A határozat az indokolásában hivatkozott az ellenőrzés megállapításaira, az eljárás során beszerzett dokumentumokra és iratokra, valamint a Köznevelés Információs  Rendszere Személyi Nyilvántartásra (továbbiakban : KIR). Alperes hivatkozott arra, hogy az eljárás során megállapítható volt, hogy felperes számos esetben mind a pedagógusok, mind a nevelő-oktató munkát segítő alkalmazottak jogviszonyát a jogviszony keletkezését követő határidőn túl vezette fel a KIR-be. Ennek következtében alperes a segítők finanszírozott átlagos létszámát a bejelentések időpontjától határozta meg, mely kiterjedt a vidéki feladatellátási helyeken dolgozó segítők létszámára is. Megállapítható volt továbbá, hogy a felperesi intézményben óvodai nevelésben részesült L.H.W. nevű gyermek 2015. szeptember 1-én keletkezett jogviszonyát a KIR tanúsága szerint csak 2016. január 21-én jelentette be felperes, ezért alperes a gyermeket a 2015. október 1-i statisztikai időpont szerint számított gyermeklétszámában nem vette figyelembe. A 2017. szeptember 1-i időpontra elvégzett lekérdezés alapján megállapítást nyert, hogy egy 2016. augusztus 22-én jogviszonnyal rendelkező óvodapedagógus jogviszonyát felperes 2016. szeptember 3-án jelentette be, ugyanakkor egy 2016. szeptember 4-i időpontra elvégzett lekérdezésben a pedagógus jogviszonya viszont továbbra sem szerepelt. Hivatkozott alperes arra, hogy a 229/2012. Korm. rendelet 37/B. § (2) bekezdés ad) és b) pontja a támogatási igényjogosultság feltételeként határozza meg, hogy az alkalmazottaknak és a gyermekeknek szerepelniük kell a KIR-ben. Megállapította alperes azt, hogy felperes a vidéki feladatellátási helyeken foglalkoztatott, nevelő-oktató munkát segítők jogviszonyát a KIR-ben a budapesti feladatellátási helyek adatainál rögzítette, holott a finanszírozási osztály az igénylés, pótigénylés, lemondás és elszámolás adatlapját illetően felhívta a fenntartók figyelmét arra, hogy a telephelyekkel rendelkező fenntartó a telephelyén alkalmazottakat a székhely intézmény adatlapján tüntessék fel. A határozat részletesen tartalmazta az alkalmazottak, illetve gyermekek vonatkozásában a létszámadatokat, illetve az ennek alapján kialakított következtetéseket és számításokat.

A határozat ellen felperes kereseti kérelmet terjesztett elő, melyben kérte elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatását oly módon, hogy felperest a megállapított visszafizetési kötelezettség alól mentesítse a bíróság. Felperes a keresetlevélben hivatkozott arra, hogy alperes nem a jogszabályoknak megfelelően végezte az ellenőrző tevékenységet, nem tárta fel teljes körűen a tényállást, a megállapított tényekből helytelen következtetéseket levonva jogsértő döntést hozott. Hivatkozott felperes arra, hogy az eljárás során a hatósági ellenőrzés megbízólevele csak a felperes intézmény székhelye, valamint budapesti telephelyei tekintetében tartalmazott felhatalmazást, ennek ellenére alperes a vidéki intézményeket is figyelembe vette a döntése során. Hivatkozott felperes arra, hogy az adott időszakban a KIR kézikönyv nem tartalmazott egyértelmű utasítást arra nézve, hogy mit jelent a jogviszony fogalma.

Alperes megszegte a 2016. évi CL. törvény 2. §-ában foglaltakat.

Alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozatban foglaltakat.

A kereset alapos.

A 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 2. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) jogszabály felhatalmazás alapján hatáskörét a jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva jár el.

(2) A hatóság a hatásköre gyakorlása során

a)  a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműségkövetelménynek megfelelően,

b)  a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményeit megtartva, indokolatlanmegkülönböztetés és részrehajlás nélkül,

c)   a jogszabályban meghatározott határidőn belül, ésszerű időben jár el.

Az Ákr. 62. § (1) bekezdése szerint, ha a döntéshozatalhoz nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, a hatóság bizonyítási eljárást folytat le.

Az Ákr. 6. § (3) bekezdése értelmében az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell. A rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli.

Helytálló volt felperes hivatkozása arra, hogy az ellenőrzési tevékenység megbízólevele csak a felperesi intézmény székhelyére, valamint budapesti telephelyeire vonatkozott. Alperes ennek ellenére a döntése során figyelembe vette a felperes által működtetett vidéki intézményeket is. Nem fogadható el ebből a szempontból azon alperesi hivatkozás, hogy ő csak a KIR alapján vizsgálta a vidéki intézményeket, miután az információszerzés módja ebből a szempontból nem bír relevanciával. Ennek alapján alperes döntése mindenképpen jogsértő. Akkor is, ha – egyébként a megbízólevél felhatalmazását betartva - nem vette figyelembe felperes vidéki tevékenységét, miután így felperes tevékenysége nem komplex módon került értékelésre (ami pedig elengedhetetlen a jogszerű döntéshez !), illetve jogsértő abban az esetben is, ha – a megbízólevél meghatalmazásával ellentétben – figyelembe vette a vidéki helyzetet és tényeket is. Ez olyan súlyos ellentmondás, amely alapján alperes határozata eleve nem lehet megalapozott és jogszerű.

Súlyos ellentmondást tartalmaz a határozat a nevelő munkában résztvevő személyek KIR-ben történt regisztrálásával kapcsolatban.

Alperes kifogásolta egyfelől azt, hogy felperes a székhely intézmény adatlapján tüntetett fel vidéki nevelési munkát végző személyeket, majd ő maga hivatkozott arra (határozat 7. o. 2. bek.), hogy a finanszírozási osztály (ti. mint alperesi intézmény) hívta fel a fenntartók figyelmét arra, hogy a telephelyekkel rendelkező fenntartók a telephelyi alkalmazottakat a székhely intézmény adatlapján tüntessék fel.

Ezzel egyező útmutatást adott ki korábban alperes igénylési osztálya is.

Felperes a kiadott tájékoztatás, illetve útmutatás szerint járt el, így jogsértő módon történt az érintett támogatás azon alapuló visszavonása, hogy az adott személyeket felperes nem a telephelyek, hanem a székhely adatlapján tüntette fel.

Felperes előadta, hogy az adott időszakban a KIR Kézikönyv nem adott egzakt definíciót a jogviszony fogalmára, így bizonytalanság állhatott elő a tekintetben, hogy a székhely óvodával kötött munkaszerződés, mint jogviszony bír-e relevanciával vagy pedig a munkavégzés tényleges helye a mérvadó a jogviszony szempontjából, különös tekintettel arra, hogy felperes esetében munkáltatói jogköre egyik feladatellátási helynek sincs.

Ezek az esetek egyértelműen azt bizonyítják, hogy maga az alperesi hatóság is bizonytalan volt a KIR használatával kapcsolatban.

A hatóságot is terhelő együttműködési kötelezettség alapján, amennyiben a hatóság észleli azt, hogy az ügyfél valamilyen bejelentési, adatszolgáltatási vagy egyéb jogszabályi kötelezettségét nem megfelelő módon gyakorolja és rosszhiszeműsége nem bizonyított, köteles ez ügyben az ügyféllel egyeztetést kezdeményezni és megkísérelni a felmerülő hibák, problémák kijavítását, adott esetben a bejelentett adatok, illetve az igénylés módosítására kell felhívni az ügyfelet.

Amennyiben az ügyfél nem működik együtt, vagy nem végzi el a hatóság által megkívánt módosítást, adatváltoztatást, úgy a hatóság a rendelkezésére álló adatok alapján meghozhatja a döntését. Felperes esetében egyértelműen fennállt az együttműködési készség.

Az alperesi hatóságnak értelemszerűen folyamatosan figyelemmel kellett kísérnie a KIR rendszer tartalmát, ismernie kellett az abban foglalt adatok megfelelőségét. Amennyiben a hatóság az ügyfél által már bejelentett adatok és tények, illetve a bejelentés módja és formája ellen nem emel kifogást, úgy utóbb nem hivatkozhat az ügyféllel szemben ezzel kapcsolatos jogsértésre. Az ügyfél, amennyiben a hatóság nem kifogásolja a bejelentés, adatszolgáltatás módját és tartalmát, úgy alappal bízhat abban, hogy jogszerűen járt el. A hatóság ezzel kapcsolatos esetleges mulasztása az ügyfél terhére nem róható fel.

Jelzi az alperesi jogalkalmazás bizonytalanságát az is, hogy mind a támogatás kiutalásánál, mind pedig korábbi időszakok hasonló döntései esetén elfogadta a felperesi adatszolgáltatásokat.

Természetesen alperes nincs kötve a korábbi határozataihoz vagy álláspontjához, hozhat azoktól eltérő döntést, a jogbiztonság alapelve értelmében azonban az ilyen változtatások szükségszerűségét jogszabályi rendelkezésekkel alátámasztva meg kell indokolnia. A hatóság nem változtathat önkényesen és indokolatlanul a korábbi álláspontján.

Alperes a per során nem cáfolta azon felperesi előadást, hogy a KIR rendszerrel kapcsolatban hosszú ideig adatrögzítési-átviteli, megjelenítési problémák voltak. Ez pedig alátámasztja azt, hogy az esetleges hiányok, problémák nem felperesnek felróhatóan keletkeztek.

A perbeli esetben megállapítható volt, hogy a KIR gyakorlati alkalmazása, működése terén hosszú ideig még a hatóság részéről is bizonytalanság volt. Azt a tényt maga alperes sem vitatta, hogy az adott intézményekben, az adott létszámmal az óvodai nevelés megvalósult. Hivatkozott arra, hogy a támogatás igénybevételének feltétele ugyanakkor a KIR-ben történő rögzítés megfelelő tartalma és módja.

A bíróság álláspontja szerint azonban, különös tekintettel arra, hogy itt kiskorú gyermekeket érintő óvodai tevékenységről volt szó, alperesnek folyamatosan és teljes körűen együtt kell működnie abban, hogy a gyermekek érdekében ellátott nevelési, óvodai tevékenység alapján járó támogatást az adott intézmény megkaphassa. Ezt a gyermekek mindenek felett álló érdeke egyértelműen előírja. Ez különösen azért fontos, mert amikor a már kifizetett, igénybe vett (ti. elköltött támogatás) adott esetben visszaigényléséről dönt alperes, úgy ezzel veszélyeztetheti az érintett gyermekek jövőbeli ellátását, nevelését.

Alperesnek ezért mindent meg kell tennie azért, hogy még a támogatás kiutalása előtt meggyőződhessen a kiutalás jogszerűségéről.

Az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése értelmében Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.

A Q) cikk (3) bekezdése szerint Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.

Az Alaptörvény ezen rendelkezései egyértelműen deklarálják a nemzetközi jog primátusát a hazai jogszabályokkal szemben.

Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermekek jogairól szóló (New Yorkban 1989. november 20. napján kelt) Egyezmény a (továbbiakban: Egyezmény) vonatkozó paragrafusai előírják azt, hogy a gyermekek jogait, érdekeit kell mindenek előtt figyelembe venni a gyermekekkel kapcsolatos közigazgatási-hatósági intézkedések során.

Az Egyezmény 3. cikke szerint a szociális védelem közös magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésük során a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe.

Mindezek figyelembe vételével alperesnek mindent meg kell tennie azért, hogy a gyermekeket nevelő, ellátó, gondozó intézmények (ti. felperes) hozzájuthassanak a gyermekekkel kapcsolatos tevékenység kapcsán őket megillető állami támogatásokhoz.

Mindezek alapján a bíróság a Kp. 89. § (1) bekezdés b) pontja szerint eljárva a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott.

Az új eljárásban alperesnek a gyermekek érdekeit messzemenően figyelembe véve kell lefolytatni az eljárását, részletesen meg kell indokolnia, hogy a felperes által előterjesztett nyilatkozatokat és indítványokat milyen okból fogadta el vagy hagyta figyelmen kívül. Kétség esetén alperesnek a gyermekek érdekét figyelembe véve kell döntenie, figyelembe véve felperesnek az eljárás során vélelmezendő jóhiszeműségét, illetve együttműködési készségét. Önmagában csekély súlyú. formális, ráadásul önhibán kívüli problémák (pl. az adott létszám KIR-ben történő rögzítésének helye) nem róhatóak fel felperesnek. A hatósági jogértelmezés és tájékoztatás bizonytalanságaiból, ellentmondásaiból adódó hibák, hiányosságok felperesnek szintén nem róhatóak fel.

Az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezés az 1990. évi XCIII. törvény 43/A. § (1) bekezdésén, a Pp. 83. § (1) bekezdésén, illetve az alperest megillető személyes illetékmentesség tényén alapul. Miután a pernyertes felperes a perköltség igényléséhez szükséges nyomtatványt nem terjesztette elő (Pp. 81. § (5), ezért a bíróság felperes perköltségének tárgyában nem hozott döntést. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. § (1) bekezdése zárja ki.

Budapest 2019. május 2.

dr. Mohay György s.k.

                                                                                bíró 

 mak_csabo_ell._2019..jpg

mak_csabo_ell._2019._hat..jpg

mak_csabo_ell._2019._hat.3.jpg

mak_csabo_ell._2019._hat.4..jpg

mak_csabo_ell._2019._hat.5..jpg

 

torvenyessegi_szf_2019.10.01..jpg

torvenyessegi_szf_2019.10.01..jpg

torvenyessegi_szf_2019.10.01._2.jpg

torvenyessegi_szf_2019.10.01._3.jpg

torvenyessegi_szf_2019.10.01._4.jpg

torvenyessegi_szf_2019.10.01._6.jpg

torvenyessegi_szf_2019.10.01._8.jpg

 

torvenyessegi_nv._2019._12.._10..jpg

torvenyessegi_nv._2019._12._10._1.jpg

 

torvenyessegi_nv._2019._12._10._2.jpg

torvenyessegi_nv._2019._12._10._3.jpg

torvenyessegi_nv._2019._12._10._4.jpg

torvenyessegi_nv._2019._12._10._5.jpg

torvenyessegi_nv._2019._12._10._7.jpg

torvenyessegi_nv._2019._12._10._8.jpg

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

v é g z é s e

Az ügy száma: Kfv.IV.35.424/2019/5. szám

A tanács tagjai: Dr. Patyi András a tanács elnöke

    Dr. Varga Eszter előadó bíró

    Dr. Balogh Zsolt bíró

A felperes: Aranyló Napraforgó Alapítvány

                   (1147 Budapest, Pósa Lajos út 61.)

A felperes képviselője: Dr. Koruhely Péter egyéni ügyvéd                                        (1095 Budapest, Mester u. 22. IV/3.)

Az alperes: Magyar Államkincstár                     (1138 Budapest, Váci út 71.)

Az alperes képviselője: Dr. Lengyel Csilla kamarai jogtanácsos

A per tárgya: állami támogatással kapcsolatos közigazgatási cselekmény

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

3.K.33.083/2018/13. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.33.083/2018/13. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság (a továbbiakban: Igazgatóság) a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII. 28.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 37/O. § (1) bekezdése alapján lefolytatott hatósági ellenőrzés keretében, 2016. január l-től 2016. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan a felperes által fenntartott Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda és telephelyei, az Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda Királydombi Mackókuckó Magánóvoda, az Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda Kék Pingvin Óvoda, és az Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda Apró Talpak Magánóvoda köznevelési intézményben ellátott feladatok alapján Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló 2015. évi C. törvény (a továbbiakban: 2016. évi Költségvetési törvény) 2. számú melléklet II.1. és III.5.a) pontja szerinti jogcímen elszámolt támogatás igénybevételének és felhasználásának jogszerűségére irányuló helyszíni ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés megállapításait tartalmazó összefoglaló jegyzőkönyvben rögzítettek alapján hozta meg az Igazgatóság a 2018. május 22én kelt BPM-ÁHI/736-8/2018. számú határozatát, melyben a felperes terhére 16.427.200,- Ft finanszírozási különbözetet és 431.208,- Ft kamatfizetési kötelezettséget, összesen 16.858.408,- Ft visszafizetési kötelezettséget állapított meg.

A felperes keresete és a védirat

[2]        Az Igazgatóság határozatával szemben a felperes keresettel élt, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan a megváltoztatását kérte akként, hogy visszafizetési kötelezettség nem terheli. Alperesként a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságot, jogszabálysértésként az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2-3. §-ainak sérelmét jelölte meg.

[3]        Az Igazgatóság a védiratában a határozatban foglalt indokok alapján a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítélet

[4]        Az elsőfokú bíróság a 3.K.33.083/2018/13. számú ítéletével a BPM-ÁHI/736-8/2018. számú határozatot megsemmisítette, és az ítéletben alperesként megjelölt szervet (Magyar Államkincstár) új eljárás lefolytatására kötelezte.

[5]        Megállapította, hogy az ellenőrzési tevékenység megbízólevele csak a felperesi intézmény székhelyére, valamint budapesti telephelyeire vonatkozott, az alperes ennek ellenére a döntése során figyelembe vette a felperes által működtetett vidéki intézményeket is. Ítéleti álláspontja szerint a döntés akkor is jogszabálysértő, ha egyébként a megbízólevél felhatalmazását betartva az alperes nem vette figyelembe a felperes vidéki tevékenységét, mert így a felperes tevékenysége nem komplex módon került értékelésre. Rögzítette, hogy a határozat súlyos ellentmondást tartalmaz a nevelő munkában résztvevő személyek KIR-ben történt regisztrálásával kapcsolatban, ugyanakkor a felperes a finanszírozási osztály tájékoztatása, illetve a kiadott útmutatás szerint járt el. Ebből következően jogsértő módon történt az érintett támogatás azon alapuló visszavonása, hogy az adott személyeket a felperes nem a telephelyek, hanem a székhely adatlapján tüntette fel. Megállapította továbbá, hogy a hatóság bizonytalan volt a KIR használatával kapcsolatban, ugyanakkor folyamatosan figyelemmel kellett kísérnie a KIR rendszer tartalmát, ismernie kellett az abban foglalt adatok megfelelőségét. Az alperes az adatszolgáltatás tartalmát és módját nem kifogásolta, így a felperes alappal bízhatott abban, hogy jogszerűen járt el. Rögzítette, hogy a gyermekek mindenek felett álló érdeke is azt követeli meg, hogy az alperesnek „mindent meg kell tennie azért, hogy még a támogatás kiutalása előtt meggyőződhessen a kiutalás jogszerűségéről”.

[6]        Az új eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy az alperesnek a gyermekek érdekeit messzemenően figyelembe véve kell lefolytatnia az eljárását, részletesen meg kell indokolnia, hogy a felperes által előterjesztett nyilatkozatokat és indítványokat milyen okból fogadta el vagy hagyta figyelmen kívül. Kétség esetén a gyermekek érdekét figyelembe véve kell döntenie, tekintetbe véve a felperesnek az eljárás során vélelmezendő jóhiszeműségét, illetve együttműködési készségét.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7]        Az ügyben az Igazgatóság terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljáró bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Jogszabálysértésként a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (4) bekezdését, 3. § (3) bekezdését, 85. § (1) bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. §-át jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy a megállapításait, mely szerint a segítők a vidéki telephelyek adataiban nem, csak a budapesti feladatellátási helyek adataiban szerepeltek, kizárólag a KIR adataira hivatkozva tette. Egyébiránt az elsőfokú ítélet nem jelölte meg, hogy a jogszabálysértést pontosan mivel követte el. Hivatkozott a Kormányrendelet 1. § (1)-(2) bekezdéseire, 16/B. §-ára, 37/C. §-ára, és e körben arra, hogy az elsőfokú bíróság az igénylő adatlapokon adattartalmát összemosta a KIR személyi nyilvántartás adataival. Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet nem jelöli meg, hogy a felperes együttműködési készségére mely tényekből következtetett, e körben az alperes terhére milyen jogszabálysértés állapítható meg, mint ahogyan arra sem tér ki, hogy mely jogszabályhely alapján kell figyelemmel kísérnie az Oktatási Hivatal által üzemeltetett KIR nyilvántartás tartalmát. Hangsúlyozta, hogy az a tény, hogy korábban jogsértést nem tárt fel, nem jelenti azt, hogy későbbi eljárása során ezt ne tehetné meg. Állította, hogy a KIR nyilvántartással kapcsolatos felperesi előadást tekintve az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett. Végezetül arra hivatkozott, hogy a határozat semmiképp sem minősül gyermekekkel kapcsolatos közigazgatási-hatósági intézkedésnek, illetőleg gyermekeket érintő döntésnek, az az alapítókkal kapcsolatban fogalmaz meg pénzügyi vonatkozású joghátrányt.

[8]        A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[9]        A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú jogerős ítélet felülvizsgálatra nem alkalmas.

[10]     A Magyar Államkincstárról szóló 310/2017. (X. 31.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. §-a alapján, a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: Kincstár) az államháztartásért felelős miniszter irányítása alá tartozó, központi hivatalként működő központi költségvetési szerv. A Rendelet 4. §-a értelmében a Kincstár: a) a központi szervből, b) a különös hatáskörű, országos illetékességű igazgatási szervből és c) a területi szervekből áll. A Rendelet 1. számú melléklete sorolja fel a területi szerveket, mely szerint a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság illetékességi területe Budapest és Pest Megye.

[11]     A Kp. 18. § (1) bekezdése értelmében, ha törvény eltérően nem rendelkezik, a pert az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amely a jogvita tárgyát képező közigazgatási tevékenységet megvalósította. Többfokú közigazgatási eljárásban hozott cselekmény esetén a közigazgatási cselekmény megvalósítója az utolsó fokon eljárt közigazgatási szerv.

[12]     A Kp. 25. § (1) bekezdése szerint, ha a per nem a megfelelő közigazgatási szerv ellen indult meg, a bíróság a vitatott tevékenységet megvalósító közigazgatási szervet a keresetlevél közlésével perbe állítja, és a korábbi alperest a perből elbocsátja.

[13]     A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálni kért határozatot egyfokú eljárásban a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság hozta. A felperes – a Kp. 18. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – a keresetlevelében alperesként a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságát, mint a jogvita tárgyát képező közigazgatási cselekményt megvalósító közigazgatási szervet jelölte meg, mint ahogyan a védiratot is e hatóság terjesztette elő. Ehhez képest az elsőfokú bíróság a per során hozott végzésekben, a felvett jegyzőkönyvekben és a jogerős ítéletben alperesként a központi szervet (Magyar Államkincstár) tüntette fel, a pert e szervvel szemben folytatta le.

[14]     Az a tény, hogy az elsőfokú bíróság nem a felperes által megjelölt alperes ellen folytatta le az eljárást és nem e szervvel szemben hozott döntést, a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem orvosolható lényeges eljárási szabálysértés. Mindezekre figyelemmel a Kúria az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő jogerős ítéletet – a felülvizsgálati kérelemben felhozott kifogások vizsgálatának mellőzésével, a Kp. 121. § (1) bekezdése alkalmazásával – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

[15]     A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak – a Kp. 18. § (1) bekezdése alapján – a felperes által a keresetlevélben megjelölt alperessel szemben kell az eljárást lefolytatnia és döntést hoznia.

A döntés elvi tartalma

[16] Az eljárás lényeges szabályát sérti meg az elsőfokú bíróság, ha az ítéletében nem a vitatott közigazgatási tevékenységet megvalósító szervet jelöli meg alperesként.

Záró rész

[17]     A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 107. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[18]     Az alperes a felülvizsgálati eljárásban költségjegyzéket nem terjesztett elő, a felperes pedig kizárólag egy 38.K.33.206/2018/7. számon folyamatban lévő perre vonatkozó

költségjegyzéket csatolt, ezért a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségéről való, a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 110. § (3) bekezdése szerinti rendelkezést a Kúria a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 82. § (3) bekezdése alapján mellőzte.

[19]     A végzés elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.

Budapest, 2019. november 21.

Dr. Patyi András s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter s.k. előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró

 

 

Dr. Stéhli Róbert, 2019. 12. 18.

 

 Budapest Főváros Kormányhivatala

V. kerületi hivatala

 

Ügyyiratszám: BP-05/109/01033-2/2019. Tárgy: Határozat köznevelési intézmény nyilvántartásba vételének módosításáról Ügyintéző: Szalai Piroska Telefon: 06-1-328-5849 Hiv. szám: - E-mail: szalai.piroska@bfkh.gov.hu


HATÁROZAT


Az Aranyló Napraforgó Alapítvány (1149 Budapest, Pósa Lajos u. 61.) által fenntartott Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda (1149 Budapest, Pósa Lajos u. 61.) 582. számon nyilvántartásba vett nevelési-oktatási intézmény nyilvántartásba vételét jelen határozat véglegessé válásának napjával az alábbiak szerint
módosítom.
Az intézmény alapítója: Aranyló Napraforgó Alapítvány székhelye: 5700 Gyula, Blanár L. u. 3-5/9.
Az intézmény fenntartója: Aranyló Napraforgó Alapítvány székhelye: 1149 Budapest, Pósa Lajos u. 61.
Az intézmény neve: Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda
székhelye: 1149 Budapest, Pósa Lajos u. 61.
telephelyei: Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda Kék Pingvin Óvoda 1205 Budapest, Pannónia u. 30.
Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda Királydombi Mackókuckó Magánóvoda 1106 Budapest, Váltó u. 40.
Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda Meggyeskert Óvoda 3530 Miskolc, Meggyesalja u. 31.
Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda Csiperke Óvoda 8000 Székesfehérvár, Gorkij u. 32.
Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda Zöldfa Óvoda
7400 Kaposvár, Zöldfa utca 14.
Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda Funnykids Magánóvoda 8248 Nemesvámos, Kossuth u. 79.
Az intézmény nyilvántartásba vételének, létesítésének napja: 2011. június 15.
Az intézmény OM azonosító száma: 201627
Az intézmény típusa: óvoda

Az intézmény munkarendje: nappali
Az intézmény képviseletére jogosult személy neve: Trefeli Renáta intézményvezető
Az intézmény adószáma: 18272781-1-42
Az intézmény pénzforgalmi számlaszáma: 11600006-00000000-57826446
A fenntartó képviseletére jogosult személy neve: Madarász Károly kuratóriumi elnök
Létesítő alapító okirat kelte: 2011. május 17.
Módosító alapító okirat kelte: 2018. május 09.
A fenntartói döntés száma: 6/2018.
Az intézmény alapfeladata: óvodai nevelés
Az intézmény nyilvántartási száma: 582. szám
A Fenntartó 2019. december 12. napján kelt nyilatkozata értelmében – amennyiben a kérelemnek a hatóság teljes egészében helyt ad – az Intézmény nyilvántartásba vételének tárgyában hozott döntéssel szemben a fellebbezés jogáról lemond, ezért jelen döntés a közlés napjával válik véglegessé.
A Fenntartó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés f) pontja alapján teljes személyes illetékmentességben részesült.


INDOKOLÁS


Jelen határozat az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 81. § (2) bekezdés a) pontja értelmében jogorvoslatról való tájékoztatást nem tartalmazó sommás eljárás keretében meghozott egyszerűsített döntés, melyben a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.
A döntés az Ákr. 82. § (2) bekezdés b) pontja, valamint a (3) bekezdés a) pontja értelmében a közléskor válik véglegessé.
Jelen határozat alapjául szolgáló jogszabályok:  A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 21. §-a,  A nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII.28.) Korm. rendelet 38/A. § (1) bekezdés b) pontja,  Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 81. § (2) bekezdés a) pontja, 82 § (2) bekezdés b) pontja, (3) bekezdés a) pontja,  A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 44. § (1) bekezdése,  Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5.§ (1) bekezdés f) pontja.

Budapest, elektronikus időbélyeg szerint dr. Nagy Júlia V. Kerületi hivatalvezető megbízásából: dr. Stéhli Róbert osztályvezető

 

 

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, mint elsőfokú bíróság

Az ügy száma:

3.K.34.322/2019/4.

A felperes:

Aranyló Napraforgó Alapítvány 1147 Budapest, Pósa Lajos út 1.

A felperes képviselője:

dr. Koruhely Péter ügyvéd

1095 Budapest, Mester u. 22. IV/3.

Az alperes:

Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság 1138 Budapest, Váci út 71.

Az alperes képviselője:

dr. Szántó Gergely jogtanácsos

A per tárgya:

közigazgatási ügyben hozott BPM-ÁHI/736-8/2018. számú határozat felülvizsgálata

Í T É L E T

A bíróság alperes BPM-ÁHI/736-8/2018. sz. határozatát megsemmisíti és alperest új eljárás lefolytatására kötelezi.

Az eljárás 30.000.-Ft (azaz Harmincezer forint) összegű illetékét a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

INDOKOLÁS

A per alapjául szolgáló tényállás

[1]          Az alperesi hatóság hatósági ellenőrzés keretében a 2016. január 1-től 2016. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan a felperes által fenntartott köznevelési intézményben ellátott feladatok alapján elszámolt támogatás igénybevételének és felhasználásának jogszerűségére irányuló helyszíni ellenőrzést végzett 2018. január 30. és 2018. február 01. között.

A helyszíni ellenőrzéssel érintett köznevelési intézmény – a megbízólevél meghatalmazásaalapján - az Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda (1147 Budapest, Pósa Lajos utca 61.) és annak budapesti telephelyei: Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda, (1106 Budapest, Váltó u. 40.), Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda Kék Pingvin Óvoda (1205 Budapest, Pannónia u. 30.), és Aranyló Napraforgó Alapítványi Óvoda Apró Talpak Magánóvoda (1048 Budapest, Megyeri út 205.) voltak.

[2]          Az eljárást lefolytatását követően alperes a BPM-ÁHI/736-8/2018. sz. határozatával megállapította, hogy felperes esetében az óvodapedagógusok bértámogatása jogcímén 287.200,-Ft, az óvodapedagógusok nevelő munkáját közvetlenül segítők bértámogatása jogcímén 16.140.000,-Ft, összesen 16.427.200,-Ft visszafizetési kötelezettsége keletkezett felperesnek, továbbá a fentiek alapján felperest 431.208,-Ft igénybevételi kamatfizetési kötelezettség terheli.

A határozat rendelkező része tartalmazza azt, hogy a visszafizetési kötelezettség után az ezenhatározat meghozatalát követő naptól a visszafizetés napjáig fizetendő, a jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részével megegyező mértékű (805,-Ft) igénybevételi kamat összegét is felperesnek kell meghatároznia és megfizetnie.

[3]          A határozat az indokolásában hivatkozott az ellenőrzés megállapításaira, az eljárás során beszerzett dokumentumokra és iratokra, valamint a Köznevelés Információs Rendszere Személyi Nyilvántartásra (továbbiakban : KIR). Alperes hivatkozott arra, hogy az eljárás során megállapítható volt, hogy felperes számos esetben mind a pedagógusok, mind a nevelőoktató munkát segítő alkalmazottak jogviszonyát a jogviszony keletkezését követő határidőn túl vezette fel a KIR-be. Ennek következtében alperes a segítők finanszírozott átlagos létszámát a bejelentések időpontjától határozta meg, mely kiterjedt a vidéki feladatellátási helyeken dolgozó segítők létszámára is. Megállapítható volt továbbá, hogy a felperesi intézményben óvodai nevelésben részesült L.H.W. nevű gyermek 2015. szeptember 1-én keletkezett jogviszonyát a KIR tanúsága szerint csak 2016. január 21-én jelentette be felperes, ezért alperes a gyermeket a 2015. október 1-i statisztikai időpont szerint számított gyermeklétszámában nem vette figyelembe. A 2017. szeptember 1-i időpontra elvégzett lekérdezés alapján megállapítást nyert, hogy egy 2016. augusztus 22-én jogviszonnyal rendelkező óvodapedagógus jogviszonyát felperes 2016. szeptember 3-án jelentette be, ugyanakkor egy 2016. szeptember 4-i időpontra elvégzett lekérdezésben a pedagógus jogviszonya viszont továbbra sem szerepelt. Hivatkozott alperes arra, hogy a 229/2012. Korm. rendelet 37/B. § (2) bekezdés ad) és b) pontja a támogatási igényjogosultság feltételeként határozza meg, hogy az alkalmazottaknak és a gyermekeknek szerepelniük kell a KIR-ben. Megállapította alperes azt, hogy felperes a vidéki feladatellátási helyeken foglalkoztatott, nevelő-oktató munkát segítők jogviszonyát a KIR-ben a budapesti feladatellátási helyek adatainál rögzítette, holott a finanszírozási osztály az igénylés, pótigénylés, lemondás és elszámolás adatlapját illetően felhívta a fenntartók figyelmét arra, hogy a telephelyekkel rendelkező fenntartó a telephelyén alkalmazottakat a székhely intézmény adatlapján tüntessék fel. A határozat részletesen tartalmazta az alkalmazottak, illetve gyermekek vonatkozásában a létszámadatokat, illetve az ennek alapján kialakított következtetéseket és számításokat.

Felperes keresete, az alperes védirata

[4]          A határozat ellen felperes kereseti kérelmet terjesztett elő, melyben kérte elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatását oly módon, hogy felperest a megállapított visszafizetési kötelezettség alól mentesítse a bíróság. Felperes a keresetlevélben hivatkozott arra, hogy alperes nem a jogszabályoknak megfelelően végezte az ellenőrző tevékenységet, nem tárta fel teljes körűen a tényállást, a megállapított tényekből helytelen következtetéseket levonva jogsértő döntést hozott.

[5]          Hivatkozott felperes arra, hogy az eljárás során a hatósági ellenőrzés megbízólevele csak a felperes intézmény székhelye, valamint budapesti telephelyei tekintetében tartalmazott felhatalmazást, ennek ellenére alperes a vidéki intézményeket is figyelembe vette a döntése során. Hivatkozott felperes arra, hogy az adott időszakban a KIR kézikönyv nem tartalmazott egyértelmű utasítást arra nézve, hogy mit jelent a jogviszony fogalma. Alperes megszegte a 2016. évi CL. törvény 2. §-ában foglaltakat.

Alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozatban foglaltakat.

[6]          A bíróság a 3.K. 33083/2018/13. sz. ítéletével alperes BPM-ÁHI/736-8/2018. sz. határozatát megsemmisítette és alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, alperesként a Magyar Államkincstárt megjelölve.

[7]          Az ítélet ellen alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelynek eredményeképpen a Kúria a Kfv. IV. 35424/2019/5. sz. végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

A végzés indokolása szerint azzal, hogy az elsőfokú bíróság alperesként a Magyar Államkincstárt jelölte meg a közigazgatási tevékenységet ténylegesen megvalósító szerv (MÁK Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság) helyett, az eljárás lényeges szabályát sértette meg.

[8]          A megismételt eljárás során a felek korábbi nyilatkozataikat fenntartották.

Alperes kifejtette, hogy álláspontja szerint a Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság nem rendelkezik perbeli legitimációval, így nem perelhető.

A bíróság döntése és annak jogi indokai

[9]          A kereset alapos.

[10]      A Kp. 18. § (1) bekezdése értelmében, ha törvény eltérően nem rendelkezik, a pert az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amely a jogvita tárgyát képező közigazgatási tevékenységet megvalósította.

A bíróság ennek alapján a megismételt eljárásban és a döntése során alperesként a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságát rögzítette.

[11]      A 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 2. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) jogszabály felhatalmazás alapján hatáskörét a jogszabály keretei között, rendeltetésszerűen gyakorolva jár el.

Az Ákr. 2. § (2) bekezdése alapján a hatóság a hatásköre gyakorlása során

a)  a szakszerűség, az egyszerűség, az ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműségkövetelménynek megfelelően,

b)  a törvény előtti egyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményeit megtartva,indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül,

c)   a jogszabályban meghatározott határidőn belül, ésszerű időben jár el.

Az Ákr. 62. § (1) bekezdése szerint, ha a döntéshozatalhoz nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, a hatóság bizonyítási eljárást folytat le.

Az Ákr. 6. § (3) bekezdése értelmében az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell. A rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli.

[12]      Helytálló volt felperes hivatkozása arra, hogy az ellenőrzési tevékenység megbízólevele csak a felperesi intézmény székhelyére, valamint budapesti telephelyeire vonatkozott. Alperes ennek ellenére a döntése során figyelembe vette a felperes által működtetett vidéki intézményeket is.

Nem fogadható el ebből a szempontból azon alperesi hivatkozás, hogy ő csak a KIR alapján vizsgálta a vidéki intézményeket, miután az információszerzés módja ebből a szempontból nem bír relevanciával.

Ennek alapján alperes döntése mindenképpen jogsértő. Akkor is, ha – egyébként a megbízólevél felhatalmazását betartva - nem vette figyelembe felperes vidéki tevékenységét, miután így felperes tevékenysége nem komplex módon került értékelésre (ami pedig elengedhetetlen a jogszerű döntéshez !), illetve jogsértő abban az esetben is, ha – a megbízólevél meghatalmazásával ellentétben – figyelembe vette a vidéki helyzetet és tényeket is. Ez olyan súlyos ellentmondás, amely alapján alperes határozata eleve nem lehet megalapozott és jogszerű.

[13]      Súlyos ellentmondást tartalmaz a határozat a nevelő munkában résztvevő személyek KIR-ben történt regisztrálásával kapcsolatban.

Alperes kifogásolta egyfelől azt, hogy felperes a székhely intézmény adatlapján tüntetett fel vidéki nevelési munkát végző személyeket, majd ő maga hivatkozott arra (határozat 7. o. 2. bek.), hogy a finanszírozási osztály (ti. mint alperesi intézmény) hívta fel a fenntartók figyelmét arra, hogy a telephelyekkel rendelkező fenntartók a telephelyi alkalmazottakat a székhely intézmény adatlapján tüntessék fel.

Ezzel egyező útmutatást adott ki korábban alperes igénylési osztálya is.

Felperes a kiadott tájékoztatás, illetve útmutatás szerint járt el, így jogsértő módon történt az érintett támogatás azon alapuló visszavonása, hogy az adott személyeket felperes nem a telephelyek, hanem a székhely adatlapján tüntette fel.

Felperes előadta, hogy az adott időszakban a KIR Kézikönyv nem adott egzakt definíciót a jogviszony fogalmára, így bizonytalanság állhatott elő a tekintetben, hogy a székhely óvodával kötött munkaszerződés, mint jogviszony bír-e relevanciával vagy pedig a munkavégzés tényleges helye a mérvadó a jogviszony szempontjából, különös tekintettel arra, hogy felperes esetében munkáltatói jogköre egyik feladatellátási helynek sincs.

Ezek az esetek egyértelműen azt bizonyítják, hogy maga az alperesi hatóság is bizonytalan volt a KIR használatával kapcsolatban.

[14]      A hatóságot is terhelő együttműködési kötelezettség alapján, amennyiben a hatóság észleli azt, hogy az ügyfél valamilyen bejelentési, adatszolgáltatási vagy egyéb jogszabályi kötelezettségét nem megfelelő módon gyakorolja és rosszhiszeműsége nem bizonyított, köteles ez ügyben az ügyféllel egyeztetést kezdeményezni és megkísérelni a felmerülő hibák, problémák kijavítását, adott esetben a bejelentett adatok, illetve az igénylés módosítására kell felhívni az ügyfelet.

Amennyiben az ügyfél nem működik együtt, vagy nem végzi el a hatóság által megkívánt módosítást, adatváltoztatást, úgy a hatóság a rendelkezésére álló adatok alapján meghozhatja a döntését. Felperes esetében egyértelműen fennállt az együttműködési készség.

Az alperesi hatóságnak értelemszerűen folyamatosan figyelemmel kellett kísérnie a KIR rendszer tartalmát, ismernie kellett az abban foglalt adatok megfelelőségét. Amennyiben a hatóság az ügyfél által már bejelentett adatok és tények, illetve a bejelentés módja és formája ellen nem emel kifogást, úgy utóbb nem hivatkozhat az ügyféllel szemben ezzel kapcsolatos jogsértésre. Az ügyfél, amennyiben a hatóság nem kifogásolja a bejelentés, adatszolgáltatás módját és tartalmát, úgy alappal bízhat abban, hogy jogszerűen járt el. A hatóság ezzel kapcsolatos esetleges mulasztása az ügyfél terhére nem róható fel.

[15]      Jelzi az alperesi jogalkalmazás bizonytalanságát az is, hogy mind a támogatás kiutalásánál, mind pedig korábbi időszakok hasonló döntései esetén elfogadta a felperesi adatszolgáltatásokat.

Természetesen alperes nincs kötve a korábbi határozataihoz vagy álláspontjához, hozhat azoktól eltérő döntést, a jogbiztonság alapelve értelmében azonban az ilyen változtatások szükségszerűségét jogszabályi rendelkezésekkel alátámasztva meg kell indokolnia. A hatóság nem változtathat önkényesen és indokolatlanul a korábbi álláspontján.

Alperes a per során nem cáfolta azon felperesi előadást, hogy a KIR rendszerrel kapcsolatban hosszú ideig adatrögzítési-átviteli, megjelenítési problémák voltak. Ez pedig alátámasztja azt, hogy az esetleges hiányok, problémák nem felperesnek felróhatóan keletkeztek.

A perbeli esetben megállapítható volt, hogy a KIR gyakorlati alkalmazása, működése terénhosszú ideig még a hatóság részéről is bizonytalanság volt. Azt a tényt maga alperes sem vitatta, hogy az adott intézményekben, az adott létszámmal az óvodai nevelés megvalósult. Hivatkozott arra, hogy a támogatás igénybevételének feltétele ugyanakkor a KIR-ben történő rögzítés megfelelő tartalma és módja.

[16]      A bíróság álláspontja szerint azonban, különös tekintettel arra, hogy itt kiskorú gyermekeket érintő óvodai tevékenységről volt szó, alperesnek folyamatosan és teljes körűen együtt kell működnie abban, hogy a gyermekek érdekében ellátott nevelési, óvodai tevékenység alapján járó támogatást az adott intézmény megkaphassa. Ezt a gyermekek mindenek felett álló érdeke egyértelműen előírja. Ez különösen azért fontos, mert amikor a már kifizetett, igénybe vett (ti. elköltött támogatás) adott esetben visszaigényléséről dönt alperes, úgy ezzel veszélyeztetheti az érintett gyermekek jövőbeli ellátását, nevelését.

Alperesnek ezért mindent meg kell tennie azért, hogy még a támogatás kiutalása előtt meggyőződhessen a kiutalás jogszerűségéről.

Az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése értelmében Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.

A Q) cikk (3) bekezdése szerint Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosanelismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.

[17]      Az Alaptörvény ezen rendelkezései egyértelműen deklarálják a nemzetközi jog primátusát a hazai jogszabályokkal szemben.

Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermekek jogairól szóló (New Yorkban 1989. november 20. napján kelt) Egyezmény a (továbbiakban: Egyezmény) vonatkozó paragrafusai előírják azt, hogy a gyermekek jogait, érdekeit kell mindenek előtt figyelembe venni a gyermekekkel kapcsolatos közigazgatási-hatósági intézkedések során.

Az Egyezmény 3. cikke szerint a szociális védelem közös magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésük során a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe.

Mindezek figyelembe vételével alperesnek mindent meg kell tennie azért, hogy a gyermekeket nevelő, ellátó, gondozó intézmények (ti. felperes) hozzájuthassanak a gyermekekkel kapcsolatos tevékenység kapcsán őket megillető állami támogatásokhoz. Mindezek alapján a bíróság a Kp. 89. § (1) bekezdés b) pontja szerint eljárva a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott.

[18]      Az új eljárásban alperesnek a gyermekek érdekeit messzemenően figyelembe véve kell lefolytatni az eljárását, részletesen meg kell indokolnia, hogy a felperes által előterjesztett nyilatkozatokat és indítványokat milyen okból fogadta el vagy hagyta figyelmen kívül. Kétség esetén alperesnek a gyermekek érdekét figyelembe véve kell döntenie, figyelembe véve felperesnek az eljárás során vélelmezendő jóhiszeműségét, illetve együttműködési készségét. Önmagában csekély súlyú. formális, ráadásul önhibán kívüli problémák (pl. az adott létszám KIR-ben történő rögzítésének helye) nem róhatóak fel felperesnek. A hatósági jogértelmezés és tájékoztatás bizonytalanságaiból, ellentmondásaiból adódó hibák, hiányosságok felperesnek szintén nem róhatóak fel.

Záró rész

[19] Az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezés az 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (1) bekezdésén, a Pp. 83. § (1) bekezdésén, illetve az alperest megillető személyes illetékmentesség tényén alapul.

Miután a pernyertes felperes a perköltség igényléséhez szükséges nyomtatványt nem terjesztette elő (Pp. 81. § (5), ezért a bíróság felperes perköltségének tárgyában nem hozott döntést.

Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. § (1) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2020. február 25.

dr. Mohay György s.k.

bíró

 

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.34.322/2019/4. 7

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 66
Tegnapi: 95
Heti: 288
Havi: 2 929
Össz.: 274 988

Látogatottság növelés
Oldal: Hatósági vizsgálatok jegyzőkönyvek, határozatok
ARANYLÓ NAPRAFORGÓ ALAPÍTVÁNY - © 2008 - 2024 - aranylonapraforgo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »